Children of disdanceCsak rajongóknak!
Barátként búcsúzom
https://www.youtube.com/watch?v=fsjY-pbXoVk
1. Versszak: (Kozma Kata)
Kialudt ami bennem volt,
Nem látom merre tart az út,
Talán nincs is lelki társ.
Átölel sok jó mi már eltört,
Még feltölt, nem él már ez a szív,
De emléked még visszajár.
Bridge:
Így voltál, így voltunk,
Így éltünk, harcoltunk,
Megtörtünk, meghaltunk,
Így éltünk...
Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,
Most már csak barátként búcsúzom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
Most már csak barátként búcsúzom,
Most már új lány van, úgy tudom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
2. Versszak: (Carp-E)
A lelki társam voltál, mégis eldobtál oly könnyedén,
Érted meghalnék, de mit is vártam tőled én,
Hiába is küzdenék, minden szavam reménytelen
Ami kettőnk között híd volt, én mára inkább felégetem
Búcsúznék, de fáj még, ezt is neked köszönhetem
Semmi más nem nyugtat csak, hogy veled is van közös sebem,
Játék mackó voltam, amit kidobtál a szemétbe,
Mert felejteni jó voltam, neked így is megérte,
Szeretni már kevésbé, a szíved mindig másnál jár,
Amint komolyabb lett volna, te azonnal meghátráltál
Visszamentél hozzá, pedig ő már kidobott,
Még én is elhittem, hogy érted mégis harcolni fogok,
De rájöttem, hogy nincs miért, itt az idő, feladom,
Nekem fontos voltál, még ezt az örömöt is megadom,
Te voltál a lelki társam, ez talán a menedék,
Egy lány kinek a lelke sötét, de a gyönyörű szép szeme kék.
Bidge:
Így voltál, így voltunk,
Így éltünk, harcoltunk,
Megtörtünk, meghaltunk,
Így éltünk...
Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,
Most már csak barátként búcsúzom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
Most már csak barátként búcsúzom,
Most már új lány van, úgy tudom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
3. Versszak: (Horus)
Barátként búcsúzom ma tőled, mégis meghalok,
Nem ölelhetlek többé, visszasírom azt a tegnapot,
Hazudok magamnak, de érzed te is, szeretlek,
Jól tudom merre jársz, mégis folyton csak kereslek,
Őrzik a fák, a lépteink, a fényképek,
Hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek,
Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól,
Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál pillangó,
(Shady)
Mára nehéz belátni azt, hogy mitől szakadt ketté,
Mikor nem is képzelhettem volna jobb lányt magam mellé,
De egyik oldalon egy álom, a másik az élet ült,
Te is tudtad már a szerelem szeretetté lényegült,
Te is észrevetted, szavak nélkül is láttad,
Én is némán tűrtem, ahogy a jéghideg érintés áthat,
Igen, ez ránk vall, nem törtük szét a gátat, miért?
Magunkba fojtottunk mindent, így életünk most árvaként.
Bridge:
Így voltál, így voltunk,
Így éltünk, harcoltunk,
Megtörtünk, meghaltunk,
Így éltünk...
Refrén:
Most már új lány van, úgy tudom,
Most már csak barátként búcsúzom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
Most már csak barátként búcsúzom,
Most már új lány van, úgy tudom,
Ez idáig ez rólam szólt, nem bárkiről
Emlékezz rám
https://www.youtube.com/watch?v=LIfiTVeiV1g
1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz, aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke,
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy most a látszat eltakarja?
Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz akinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz rám 2
https://www.youtube.com/watch?v=7W-7xt324IQ
Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd hogy te is így érzed és halálomig várnál rám
Számomra az elmúlt idő lett a menedékem,
Pár emlékkel most rólad mégis megelégszem.
Félve nézünk egymásra mert kezedben az életem
Az idő tőlem elrabolna és nekem kell megvédenem
Hogyan állítsam meg? Kérlek mondd el és én úgy fogom!
Már nem akarok felnőni... halkan suttogom...
Eltűnnék elbújnék, de bárcsak láthatnád
Mert számtalan év nem volt elég amíg vártam rád
De ha nehéz lesz, én úgyis megszököm
Az elmúlás integet és gyáván elköszön
Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem
Nem hitt bennem más, végül te mondtál le rólam
Ez egyedül nem megy te kellesz hogy megoldjam!
Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
2. Versszak: (Horus)
Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám
De addig annyit kérek mindig emlékezz rám...
Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
3. Versszak: (Shady)
Hiányzol néha még, látom az arcodat
De a filmünk véget ért és nem úgy mint az alkonyat
Mert elsötétült minden már hova tűntek a színek?
Néha ízekre szednek a szomorú keserű ízek
Bár csak akkor haltunk meg amikor elvesztettelek téged én
Mindig tudtad hogy az álom egy halott napon véget ér
Összeköt minket már egy alig látható kis szál
Egy emlék fonál az idők végezetéig kószál
De reggel mikor a hideg megfogja a lábam,
Rémlik hogy mohón kohóforró tested karjaimba zártam
Próbáltam visszafolyatni de kigördült egy könnycsepp
Nem mondom hogy könnyű de álarcot kell öltsek
A szerelmed így szörnyű talán én voltam a bölcsebb
Hogy ne bántsalak többé meg így kellett hogy döntsek
Még fáj de egyszer szép emlék lesz tán
Bocsáss meg és tiszta szívvel emlékezz rám
Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Refrén: (Ladányi Patrícia)
Emlékezz rám mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Emlékezz mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár
Horus:
Minden nap feladnám, nyomomban jár a baj
De néha minden olyan szürke, néha minden olyan szar, jah
Ezer veszély leselkedik rám mégis hajtok,
De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok
A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök
Hol a vég, mi jöhet még, ettől csak még jobban kikészülök
Elcsesztem szerelmet, elhajtottam sok barátot,
Elbuktam sok csatát meg harcot, de mégis kiállok
Megaláztak, megvertek, az álmom lebeg előttem
És vérző fejjel magányomban sem lehettem erőtlen
Felállok akkor is, összetörhetsz, de nem török meg
A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek
Megtanítanak arra, minden lépés más irányba visz
De a poros lábnyom előtt végig kell járnod a sáron is
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek.
Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár
Shady:
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben,
Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.
Hazaérek hullafáradtan, belezuhanok az ágyamba,
Az álarcot ledobom, de mintha ezer démon támadna,
Mert az éjszakák is olyan feketék akár a nappalok,
A bennem lévő feszültségtől minden álmom zaklatott.
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
De most az arcomra kínok között is felfestek egy félmosolyt,
Még akkor is, ha úgy érzem az élet eltékozolt.
Összeszorított foggal küzdök, a rossz hiába fáj
És két szívdobbanás között mégsem mondom azt, hogy kár,
Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek.
Refrén
Bridge:
Hiába támad a világ rám
Tudom, hogy valaki még vigyáz rám
Hiába kéred nem adhatom fel
Bármi az ára én nem megyek el
Carp-E:
Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer csak úgy lelépek
Nem kellenek álmok és nem kellenek remények
Minden egyes gondolattal ahhoz jutok közelebb
Ha fellógat az ország már nem vágom le a kötelet
Inkább búcsút intek nektek és én írom a sorsomat
Nem leszek majd birka, aki veled együtt bólogat
Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon
Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom
Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet
Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg
Nincsen könnyebb út, maximum másikat választhatsz,
Sokat fogsz még szenvedni mire mindenre választ kapsz
Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem
De nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek
Refrén:
Nem menekülök el, inkább elvérzem
Gyere csak nem félek a harctól sem
Folyton csak keresem, de késő már
Vidd a szavam neki bárhol jár